Elevenítsük fel egy kicsit ezt a témát! Ez egy régebbi cikk, de talán van, aki még nem olvasta. Ha valakinek esetleg van javaslata az útvonalunkkal kapcsolatban, azt még mindig nagyon szívesen fogadjuk!

Az eredeti elképzelés az, hogy körbetekerjük Európát. Ezzel nem is lenne gond, csak Európa egyrészt nagy :), másrészt vannak olyan részei, ahol igen hideg tud lenni. Ilyen pl. az általunk felkeresni kívánt Nordkapp, azaz a legészakibb csücske szeretett kontinensünknek. Ott jelen pillanatban 11 fok van, amiből azt a következtetést sikerült levonnom, hogy mondjuk ősszel nem biztos, hogy arra szeretnék kerekezni. De ugyanilyen megállapításokra jutottam a tavasszal és a téllel kapcsolatban is.

Az van, hogy 2012. január 1-től változnak az állatbeviteli szabályozások Nagy-Britanniába és Svédországba! Ez azt jelenti, hogy nem kötelező a titer vizsgálat és nem kell igazolni a kullancs elleni kezelést sem. Ez nagyon jó hír nekünk, mert nem kell állandóan állatorvoshoz cipelni a kutyusokat és egy kalap pénzt is megspórolunk valószínűleg ezáltal. Persze, van ami kötelező marad, pl. az echinococcus elleni kezelés, de bizonyos szempontból egyszerűbb lesz az életünk.

Ettől függetlenül meg kell csinálni a titer vizsgálatot, mert a balkáni régióból csak megfelelő igazolással tudjuk újra az EU-ba beléptetni a kutyákat. A nem egyszerű szabályozásokról ebben a cikkben találtok információkat.

 Ha az IKEA-ban található kajákat vesszük alapul, akkor megteszi, mert a svéd húsgolyókat például szeretem, hogy a mandulás tortáról már ne is beszéljek... 

Az biztos, hogy az északiak a szokásos csirke-sertés-marha húsháromszögön kívül előszeretettel választanak valamilyen tengeri herkentyűt (hal, rák, kagyló, egyéb), vagy éppen rénszarvast, jávorszarvast ebédre, vacsorára. (Több száz rénszarvas-receptjük van, de kb. tucatnyi elkészítési módot találtam a medvehúsra is! Fasirt, húsgombóc, párolt vagy sütött husi, egyre megy: a tányérban a helye...)

Köretként általában burgonyát esznek, mert a zöldségkínálatuk elmarad a tengeri választéktól. (Mivel északi régióról van szó, hosszú a tél, és rövid a nyár, ami nem kedvez a növénytermesztésnek. A délebbre eső területeken már megterem a gabona, de az áfonya, a szeder, az eper és a málna is.)

A kenyér általában rozsból vagy árpából készül.

Mint a neve is elárulja, a svédasztalos tálalási mód Svédországból származik, a XVIII.-XIX. század idejéből. Eredetileg aquavit buffet-nek hívták, és a vacsorát bevezetendő déutáni órákban, arisztokrata körökben volt divatos. A klasszikus smörgasbord, vagyis svédasztal pácolt heringet, mustáros heringet, marjesillt (fiatal pácolt heringet) tejföllel, pácolt, ecetes balti heringet, marinírozott, nyers balti heringet, tojás sárgáját svéd kaviárral, hering- és céklasalátát, füstölt sós heringet, szeletelt lilahagymát, tejfölt, ecetes hagymát, főtt krumplit, barna kenyeret, fehérkenyeret, vajat és sajtot, esetleg még pácolt, nyers lazacot, garnélát, osztrigát, és majonézes lazacmártást kínál. Ezekhez általában sört vagy vizet fogyasztanak, de a hering néha jobban esik aquavit pálinkával.

Swedish Bear Meat Balls nyammm!

 A kíváncsiságomat leginkább a medvehús-golyók keltették fel - vajon milyen lehet az ízük?

A továbbiakban egy angol nyelvű receptet találtok, hogyan lehet elkészíteni majd' másfél kiló medvehúst. Megpróbálom érthetően lefordítani magyar konyhanyelvre, hátha valaki el szeretné készíteni, mert éppen ajándékba kap a szomszédtól egy kiló darált barna medvét, és nem tudja, mit is csináljon belőle vacsorára. :)

 Tegnap (vagyis kicsit korábban) úgy döntöttem, hogy külön posztot érdemel Helsinki, mind látnivalók, mind gasztronómia, mind művészet szempontjából, mert ugyan csak képekből, filmekből és mások élményeiből ismerem, de gyönyörűnek találom, így magában fogom vizsgálgatni a kontinens legészakibb fővárosát.

A Balti-tenger partján fekszik, a Finn-öbölben, sok-sok sziget és félsziget teszi változatossá a városképet. Úgy tudom, három kikötő és egy nemzetközi repülőtér található Helsinkiben vagy a közvetlen környékén.

Katedrális, Helsinki

Amit kötelezően látnunk kell: a városházát, a Parlamentet, a Szenátus téri evangélikus katedrálist és az ortodox Uszpenszkij katedrálist, a piacteret, és a Suomenlinna erődöt, a többi csak a ráadás lesz. (:

A városról egyébként azt érdemes tudni, hogy a XVI. században alapította I. Gusztáv svéd király, hogy méltó riválist teremtsen Tallin kereskedővárosának. A kereskedelem mellett stratégiailag is fontos ponttá vált, amikor a svédek és az oroszok, valamint a németek és a balti államok háborúban álltak egymással.

Városkép az öbölből

 1748-ban emiatt kezdték el építeni a Soumenlinna erődöt, és az 1800-as évektől (amikor Finnországot a győztes Oroszországhoz csatolták, mint Független Finn Nagyhercegséget) a térség a látványos fejlődés útjára lépett. A valódi függetlenségüket 1917-ben kapták vissza a finnek, ekkor úgy döntöttek, hogy Helsinki maradjon a fővárosuk.

A város sportélete magáért beszél: évente rendeznek focikupát, maratont, de a legfontosabb az összes közül talán mégis a Finlandia sífutó-verseny. (Tartottak már nyári olimpiát (1940, 1952), atlétikai világbajnokságot (1983, 2005), atlétikai Európa-bajnokságot (1971, 1994), és elmaradhatatlanul jégkorong VB-t is (1974, 1982, 1991, 1997, 2003).

A városban él(t), született, alkotott hírességek: Kimi Räikönnen (F-1 világbajnok), Alvar Aalto építész (1898-1976), Linus Torvalds (a Linux operációs rendszer atyja, tudtátok, hogy a nagypapája költő volt?), és a finn rock apraja-nagyja: a HIM, a Nightwish, a Children of Bodom, a The Rasmus tagjai.

A BANDA

Annyit már kiderítettem, hogy Ville Valo (HIM) egy régi toronyban él Helsinki egyik külső részében, Munkkiniemiben... Sejtitek, hogy mire készülök vetemedni, ha a környéken járok, pedig nem igazán szeretem a lesifotósokat... (: (: (:

Arra gondoltam, hogy az uborkaszezon kellős közepén, elevenítsünk fel néhány olyan posztot ami régebben íródott. Az oldalon az első cikk 2011 június 27-én került fel, tehát lassan két hónaposak leszünk! :) Ennek örömére holnaptól minden másnap válogatunk egyet a régebbi cikkekből és újra megosztjuk Veletek. 

Persze várjuk a javaslatokat is, hogy miről szeretnétek olvasni az oldalon! 

Ezen a héten Kiara doktor nénihez készül. Illetve még sem a Kiara, sem a Doktor néni nem tud erről a szándékomról, így nagyon meg fognak lepődni mind a ketten. A Titer vizsgálat miatt van erre szükség, amiről bővebben ebben a cikkben olvashattok. Az eredmény pár héten belül érkezik majd meg, addig is izgulunk, mert nem szeretnénk újabb oltásokkal felhúzni a Kiara egyébként is ráncos homlokát!

Úgyhogy a jövő héten az egyik legfontosabb vizsgálat is megtörténik és utána izgatottan várjuk az eredményt!

 Finnország az utunk harmadik szakaszának első állomása, összességében a nyolcadik általunk érintett ország, a fővárosa Helsinki. Nagyjából fele olyan sokan élnek az Ezer Tó Országában, mint Magyarországon. Az "ezer tó" kicsit álszerényen hangzik, mert cirka 188 ezer tavat és további 180 ezer szigetet lehet összeszámolni, ami nem kevés ugyan, de mégsem ezer. (:

A határt északon, Utsjoki környékén fogjuk átlépni, ami azért elég izgalmas lesz, mert a környéken nagyon gazdag az állatvilág: nem kifejezetten a jávor- vagy rénszarvas csordáktól kell félni, bár ők is tudnak nagyon öklelni, rúgni, harapni, de Lappföldön (mert bizony ott leszünk) jelentős a vadászható medve és farkasállomány is! Sőt, arrafelé a tajgán nagy esélyünk van még arra is, hogy összefussunk akár egy rozsomákkal!

Az első nagyobb település Inari területén a kb. 4000 lakost számláló Ivalo lesz, ami az aranyfolyónak is tartott Ivalo-folyó partján fekszik. Kissé délre található egy repülőtér, ami összeköti a térséget a sokkal sűrűbben lakott déli országrésszel. (Ivalóban található egy régi templom, amit jó volna megnézni.)

Kajaani XIX. században épült temploma

A második (térképeken is jelölt) város az 1651-ben alapított Kajaani, ami már az ország közepén fekszik. (Nyáron átlagosan 10-15 Celsius-fok az átlaghőmérséklet, és télen is ennyi, csak akkor mínuszban, de előfordult már többször is, hogy -30 vagy éppen -45 fokot mutatott a hőmérő egy zimankós, téli hajnalon. Még szerencse, hogy nem akkor tekerünk errefelé.) Amit feltétlenül meg szeretnék nézni itt, az a XVII. századi kastély (illetve a romjai) és az 1897-ben épített templom. A város további érdekessége, hogy 1981 óta van magyar testvérvárosa Nyíregyháza személyében.

A következő nagy állomásunk Kuopio városa, amelyről gyerekkorom óta tudom, hogy Győr az egyik testvérvárosa (anno sokat játszottam a Kuopio Parkban, otthon, Győrben). A finn várost a Kallavesi-tó veszi körül, így kiterjedésének csaknem fele víz. 

Kupio városháza

Ha odaértünk, lefotózzuk a székesegyházat, a városházát és a Puijo tornyot. (Fent a hegyen, a Puijo Arénában rendezik évről évre a Síugró Világkupát.) Azt is olvastam, hogy az ottaniak nagyon jókedvű, tréfás emberek. (:

A főváros előtt még jó volna, ha tennénk egy kanyart Tampere városába (amelynek szintén van magyar testvérvárosa, Miskolc). Helsinki és Tampere között 173 km van, szóval nem vagyok benne biztos, hogy eljutunk oda, de azért jó volna elbicajozni arra, hogy esetleg megnézzük a Sarkanniemi Szórakoztató Parkot (delfináriumuk van!) vagy éppen a magyar származású író és műkritikus, Aladar Valmari házát.

Az van, hogy nincs semmi. :) Illetve van, de nem olyan érdekes, hogy posztot lehetne írni belőle. Folyamatosan keressük a támogatókat, de annyira nyár van, hogy semmi érdemlegeset nem tudunk intézni sajna. 

Tudni kell, hogy augusztus 31 és szeptember 3-a lesz az Eurobike, a legnagyobb kerékpáros szakkiállítás Friedrichshafen-ben. Az összes jelentős bringás cég képviselteti magát és mint minden kiállításra, a komolyabb cégek már legalább egy hónappal a kezdés előtt elkezdik a felkészülést. Így most nincs idejük mással foglalkozni, de szeptemberben újult erővel megtámadjuk a piacot. :) Csak halkan merem súgni, hogy két cégtől konkrét ígéret van a szeptember eleji találkozóra! Mi nagy reményekkel indulunk majd a megbeszéléseknek, mert pont az a két cég a partner jelölt, akikben titkon nagyon reménykedtünk!

Úgyhogy lehet nekünk drukkolni és figyelni a GuKu-t a legfrissebb hírekért! :)

 Ma végre befejeztem a videók feldolgozását, és azt hiszem, sikerült egy aranyos másfél percet összevágnom, ami minden fontosabb momentumot rögzít.

A kutyuló vidáman és türelmesen fogadta az ismerkedést a visziklivel, rögtön kényelembe helyezte magát, miután Balázs berakta az utánfutóba. (: Hölgyeim és Uraim, az utazás kezdetét veszi:

 Ma délelőtt találkoztunk Andival és Lucával, hogy a Ligetben megejtsük az első hivatalos kutyafotózásunkat. Egy baráti kergetőzés és játék után "munkára" fogtuk a kutyulókat, de azért nem vittük túlzásba, mert láttuk rajtuk, hogy fontosabb dolgok érdeklik őket, mint egy-két fotó készítése. Például más kutyák, vagy egy kis futkározás, vagy egy kis simogatás-kunyerálás. (:

Készítettünk videókat is, sőt megörökítettük Kiara első útját a visziklivel, amit nagyon-nagyon ügyesen és lelkesen fogadott! Amint összevágtam az anyagot, már töltöm is fel, hogy Ti is láthassátok.

Mi nagyon jó kutyák vagyunk. Általában, de nem mindig.

Ez a gyakorló visziklink.

Csinos kutyulók vagyunk, ha nem vigyázol, megnyalunk!

Luca: Szép a mosolyom? Jó lesz így a fotó?

Kiara: Ennél jobban nem tudok kancsalítani... Ügyes vagyok?

 Miután kellemesen jóllaktam a vacsorámmal, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon más országokban milyen finomságot ehetnek? Mondjuk, például a dánok, mert róluk nem tudok sokat...

Annyit máris megtudtam, hogy tradícionálisan a reggelihez (morgenmad) rozskenyeret fogyasztanak (lekvárral, sajttal, tojással vagy valami egyébbel). A gazdagon, minden földi jóval megpakolt szendvics (Smørrebrød) egyébként nemzeti ételnek számít, de oda tartozik a leggyakrabban vacsorára fogyasztott dán húsgombóc (Frikadeller), vagy éppen a dán sertéssült (Skipperlabskovs) is.

A nap legfontosabb étkezése náluk a vacsora, addigra ér haza a család apraja-nagyja, így este együtt ül a család az asztalhoz. Azt olvastam, hogy általában két fogásos a vacsi: először leves, aztán valamilyen főétel (gyakori alkotóelem a sertéshús és a krumpli) kerül a tányérba. Tenger mellett élő népként sok halat (pl. heringet, lazacot) fogyasztanak. (Meg is lepődnék, ha nem így volna.)

A desszertek közül a Gammeldags æblekage nevűt (vagyis régi idők almasüteményét) kóstolnám meg, ami a leírások szerint édes, reszelt almával kevert tésztakupac, aminek édes, fehér színű öntetet/habot tesznek a tetejére. (Nem is hangzik rosszul, ugye?)

Italfogyasztás terén messze a sör vezet a bor előtt az alkoholfélék között, az alkoholmentesek közül a teát és a kávét említették (hála az égnek) a legnépszerűbbek között.

(Lehet, hogy nem esténként kellene a gasztroposztokat irogatnom, mert ez csak nassolásra csábít...) (:

Mivel nem sikerült nagyobb méretű visziklit beszereznünk, ezért kénytelenek vagyunk megtartani ezt a piros-fekete színűt, ami ugyan kicsi, de legalább van. Úgy határoztunk, hogy amíg nem készül el a méretre gyártott kutya-utánfutónk, addig ezzel próbáljuk a Kutyulót hozzászoktatni az utazáshoz. (Bele sem akarok gondolni, milyen pofát fog vágni Luca, amikor ugyancsak megpróbáljuk "belegyömöszölni" a visziklibe.)

A múlt héten részletesen vázoltuk Áronnak a ránk váró utat, majd ezt követően lementünk a Városligetbe, hogy közelebbről megismerkedjen a kerékpározás (és főleg a sebességváltás) tudományával. Mivel én hétvégére elutaztam, így csak a fiúk elmondása alapján tudom, hogy az elmúlt napokban nagyon sokat gyakoroltak – biztos így van, ha ők mondják. (:

Én vasárnap kerekeztem egy kicsit, amikor a nagyszüleimnél jártam látogatóban. Nagypapám ezeréves, nyekergő, kattogó, kontrafékes biciklijével (vagy ahogy ő mondaná: biciglijével) mentem egy kört, főleg az élmény kedvéért. Nagyival azon nosztalgiáztunk, milyen jó volt régen, amikor olyan sokat jártunk bicajjal kirándulni a környező erdők és mezők ösvényein. Hiányoznak ezek az idők.

Ma Balázs útnak indított még néhány szponzorkereső levélkét, hátha ránk mosolyog a szerencse. Bízzunk a legjobbakban, mint mindig. Holnap megint edzés, várhatóan munka után, bár lehet, hogy jobb volna reggel letudni. (Akkor állítólag nem lesz még túl meleg. Furcsa egy idő ez, néha jobban hasonlít az őszre, pedig még csak augusztus eleje van.)

Mindegy, kerékpározásra fel!

 Köszönjük szépen, ha szurkoltatok nekünk ma délután, ugyanis azt hiszem, sikerült elérni a kívánt hatást vele. Úgy érzem, (és remélem, nem csal a megérzésem), megtaláltuk az egyik kiváló, szakmai partnerünket! Mivel babonás vagyok, egyelőre nem írnék többet, csak ha már pontosabb infókat tudok / tudunk szolgáltatni az ügyről. (Ujjakat keresztbe tenni, és tovább szorítani, míg mindenkit meg nem találtunk, akire fizikailag és mentálisan szükségünk lehet.) Lényeg a lényeg: talán sínen vagyunk bizonyos vonalon.

(Remélem, ez nem tűnik úgy, mintha előre innék a (jeges)medve bőrére.) (:

Tegnapelőtt felosztottuk Anitával, hogy ki milyen cégnek ír szponzorvadász levelet. Anita kiküldött ki tudja hány e-mail-t és ma reggel mikor visszajött a futásból egy levél várta a Gmail fiókjában! Visszaírt az egyik cég, hogy először is nagyon gratulálnak, hogy bele mer vágni egy ilyen kalandba - és engem még nem is ismernek, mit mondanának akkor neki??? :) - és a támogatásról egy személyes beszélgetésen szívesen eszmét cserélnének vele!

Holnap mennek délután Andival a találkozóra, és reméljük este már pozitív híreket oszthatunk meg veletek!

Úgyhogy holnap délután kettő órakor tessék drukkolni, mert meglehet az első szponzorunk!

Hajrá Lányok!!!  

Szóval azt tudtam, hogy nem egyszerű. Azt is tudtam, hogy 100 megkeresésből max. 5 válasz fog érkezni, és abból is három, teljesen elutasító. Az is nyilvánvaló, hogy első olvasatra - szeretném kiemelten hangsúlyozni, hogy csak első! olvasatra -  ez egy "réteg" projekt és nem kapkodnak utána a marketingesek. De nem értem én ezt a világot.

Az van, hogy nincs semmi. Mármint van, de nem úgy ahogy kellene lennie. :) Mielőtt azt gondolná bárki, hogy megbolondultam - ami részben már több évvel ezelőtt megtörtént - elmagyarázom, hogy miért is nincs semmi. Egyrészt nem jön vissza 5 válasz. Visszajön kettő és az első körben pozitív. (Ugye most örülünk Vincent?! :) ) Erre persze én repesve válaszolok és elárasztom szegény szponzorjelöltet mindenféle, általam fontosnak vélt, de még nem nyilvános információval. Ezek mindegyike olyan tartalommal bír, ami az adott cégnek fontos, de mindenki másnak majdhogynem lényegtelen. És itt jön az, amire én nem számítottam. A csönd. A nagy, néma, teljesen átható és mindenféle zavaró pisszenéstől mentes, süketszobákat, irigységükben sírásra ösztökélő totális silentium.

Mit is jelent ez? Konkrétan azt, hogy a támogató jelölt nem jelentkezik többet. Soha! És innentől nem válaszol semmilyen levélre, se telefonra, se a szponzorok védőszentjéhez, Szent Barterinushoz intézett imáinkra! Kész. Vége. Először azt gondoltam, hogy valamit én rontok el, túl ijesztő és túl sok információval halmozom el a jövendőbeli támogatónk becses képviselőjét. Aztán egy kedves ismerősöm felvilágosított, hogy ez egy bevett, már-már művészi tökélyre fejlesztett módszer arra, hogy felmérjék a szponzorált türelmét, idegeit és nem utolsó sorban az elszántságát. Aki átmegy a próbán és nem száll le az ügyről viszonylag hamar, az helyet cserélhet a kígyóbűvölővel - lásd Ki Mit Tud?! 60-as évek - és várhatja a következő megmérettetést.

A legfurcsább az, hogy értem a módszer lényegét! Ez biztos sokakat meglep, hogy "Jééé! Megértett valamit!", de tényleg jó a módszer, mert amire kitalálták arra tökéletesen alkalmas. Fent tartja az érdeklődést és ösztönzi a delikvenst arra, hogy minél több információt szerezzen meg az adott cégről, szervezetről. Döntse el maga, hogy a kinézett támogató profiljába ténylegesen beleillik-e egy ilyen vállalkozás támogatása és csak akkor próbálkozzon újra, ha erről minden kétséget kizáróan meggyőződött. Zseniális! De velem rossz lóra tettek, mert nem hagyom magam és igen, én vissza fogok menni az ablakon is!

 Nos ma volt egy kis testmozgás. A bringázás mindenféle technikai problémák miatt - gumi és cipő gondok - nem volt felhőtlen, de azért 11.5 km megvolt. Ez kevés, sőt nagyon kevés. De a technika meg a hideg miatt ennyire futotta ma (Enyhe képzavar :) ). 

Erre jártam:

Utána még volt összesen 90 felülés. És konkrétan elég is volt. :) 

A kérdés egyszerű, a válasz pedig magáért beszél a videónkban: fél óra vidám játék után, fáradt lihegéssel sétálunk hazafelé, a kutyuló néha le-lemarad, mint a borravaló, aztán PUFF! Beleveti magát az első, hűs pocsolyába, és onnan bizony egy tapodtat sem mozdul, míg újra nem tölti az elemeit. (Átlagosan tizenkét perccel később érünk haza ilyenkor a Városligetből, pedig mindössze öt percre lakunk tőle...) (: Nincs is jobb kutya, mint a fáradt kutya.

Sokszor töprengtem már azon, milyen lesz körbe-karikába sátorozni Európát? Persze sokat olvastunk és beszélgettünk már róla, de az nyilvánvalóan nem olyan, mintha már ott lennénk és a helyszínen élnénk át a kalandot.

Gyerekként és kamaszként sokat kempingeztünk a családommal, amit rendre csak én élveztem, mert nem mindenki kedveli, ha a sátra beázik, rádől, vagy éppen hangyák lepik el reggelre. (: Volt már olyan, hogy szélvihar és zápor ostromolta alkalmi lakhelyünket, de az is előfordult, hogy borzalmasan rossz sátorhelyet választottunk, és szinte kavicságyon aludtunk (csak az első éjjel, mert másnap megszavaztuk a sátorbontást és távolabb költözést). Kevés az olyan kellemetlenség, amit nem tapasztaltam meg egy-egy ilyen nyaralás során, ezért még nagyobb lelkesedéssel vetem bele magam a sátorválasztásba, mint a normális útitársaim.

Számomra elsődleges szempont, hogy megfelelő méretű legyen az ideiglenes otthonunk, ha már a kutya is velünk jön. Az a minimum, hogy két rétegű, vízhatlan külső borítással, szúnyoghálós szellőzőkkel, és kis tömeggel kell rendelkeznie az ideális sátornak, és az sem árt, ha strapabíró a cucc, mert nagyon nem örülnénk, ha a tizenötödik használatnál szétesne az ajtócipzár…

 A legklasszabb a Harry Potter és a Tűz Serlegében használt, tértágító bűbájjal ellátott sátor volna, de a való életben sajnos elég kevés az esély ilyen gyártmányt találni. Jelenleg a hagyományos felépítésű és az úgymond "két másodperces" sátrak között ingadozunk, ugyanis nem biztos, hogy egy-egy fárasztóbb nap után lesz kedvünk sátrat állítani… Bár ezt sem szerencsés előre kijelenteni, ugye… (A "két másodperces" sátrat elég egy határozott mozdulattal a levegőbe dobni, és automatikusan kinyitja magát, ezután már csak rögzíteni kell a talajhoz. Hogy mennyire tartós? Egyszer az is kiderül talán.) (: Fő az optimizmus.

Jövő hétre sok mindent tervezünk. El kell kezdeni fizikálisan rendbe rakni magunkat. Hármunk közül Andi van a legfittebb állapotban, Ő minden nap jó pár kilométert leteker munkába menet és hazafelé is. Nekünk viszont van mit behozni Anitával, ezért elkezdünk jövő hét hétfőtől komolyan mozogni. Mindenféle jópofa program van pl. iPhone-ra, amivel egy edzésterv alapján lehet a különböző mozgásformákat - futás, felülés, fekvőtámasz, guggolás, stb... - gyakorolni, az elvégzett edzéseket naplózni és mindenféle kimutatásokat tallózva megtalálni a gyenge pontokat az erőnlétünkben. 

És ilyen pl. nekem nagyon sok van :). Én futni a térdem miatt nem tudok, de a felülés, fekvőtámasz, guggolás és kerékpározás négyes minden elemét, ha fúj, ha esik meg fogom csinálni. Mint minden kezdőknek való edzésprogramot, a fentieket is minden másnap kell végezni. A túlzott megerőltetés és a különböző izomcsoportok megmozgatása érdekében hétfőn, szerdán, pénteken bringa és fekvőtámasz, kedden, csütörtökön és szombaton felülés és guggolás a program. A vasárnap pihenőnap lesz, illetve ha valamelyik nap kimarad akkor ezen a napon fogom bepótolni a kimaradt edzést.

A nagy zabálások kora is befejeződik. Kifejezetten nem fogok fogyókúrázni, de mindenféleképpen figyelni fogom, hogy mit és mennyit eszem és megpróbálok inkább többször kevesebbet enni. A folyadékbevitelre is figyelnem kell majd. Észrevettem magamon, hogy mostanában nagyon keveset iszom még a nagy melegben is. Ez biztos, hogy nem jó. Már csak a fejfájásra hajlamosságom miatt sem. Ha eleget iszom sokkal ritkábban fáj a fejem.

Szóval hétfőtől minden nap felkerül majd ide az adott napra vonatkozó edzésnapló. Lehet majd nevetgélni a kezdeti számokon és drukkolni a bringámnak, hogy bírja a kicsivel több mint egy mázsámat. :) Persze lehet csatlakozni is, tehát ha valaki kedvet érez arra, hogy bizonyos gyakorlatokat szintén elvégezzen egy adott terv szerint, azt nagyon szívesen látjuk akár virtuálisan is. Ha érdekes, el tudjuk küldeni az általunk használt programok neveit - IPhonera és Androidra is léteznek a progik - vagy ha valaki nem rendelkezik okostelefonnal, akkor szívesen "legyártjuk" személyre szabottan részére az edzéstervet! Akit érdekel ez a fajta "tömegsport", az írjon egy mailt az infoguku@gmail.com címre és felvesszük vele a kapcsolatot. 

Ha jól emlékszem, valahol Bergen városánál tartottunk legutóbb, így talán Florø következik a felsorolásban. Erről a településről annyit kell tudni, hogy az ország legnyugatibb városa, a heringhalászatból él, és gyönyörű vidéken fekszik.

A következő épített érdekesség (kb. 250 km-es ugrást követően) Mo i Rana, ahol gyakorlatilag majdnem áthalad az Északi-sarkkör! Ez a város is a tengerből él, egy hatalmas kikötője (és annak négy nagy rakpartja van), de építettek repülőteret és vasúti pályaudvart is.

Bodø-tól északra található Harstad, amely környéke már a kőkorban is lakott volt. A település Norvégia legnagyobb szigetén fekszik, a Hinnøyán. Városként először a XIX. században hivatkoztak rá, a hivatalos rangot azonban 1904-ben kapta meg. Június végén Harstad ad otthon az Észak-Norvégiai Fesztiválnak, amin mindenféle művészek, hivatásosok és amatőrök is részt vesznek. Ha van egy csepp szerencsénk, talán pont jókor járunk arra. (:

Tromsø, Katedrális

Tromsø az Északi-sarkkör felett fekszik kb. 400 km-rel, és itt már találkozunk az éjféli nap jelenségével, ami májustól július végéig ragyog az északi horizont felett. (Ennek ellentéte a november végétől január közepéig tartó sarki éjszaka, ahol a nap ugyan nem emelkedik a látóhatár fölé, de megközelíti azt, így a dél körüli időszakban a 'hajnalkony' látványában lehet gyönyörködni.) A sarki fények kora ősszel tekinthetők meg, de mi akkor már messze járunk, így lemaradunk róluk sajnos. Tromsø vidékét egyébként a jégkor óta lakják, és itt található Norvégia egyetlen fából épített katedrálisa, amit 1861-ben építettek.

Hammerfest a világ egyik legészakibb városa, de szerencsére(?) még nem az örök hó és az örök fagy birodalmában található. A környéken sok, kőkori temetkezési helyet fedeztek fel, és amúgy Észak-Európában Hammerfest volt az első település, ahol 1890-ben kiépítették az elektromos közvilágítást. Az évi középhőmérséklet átlagosan 2 °C fok körül alakul. (Biztosan nem lesz melegünk arrafelé...)

Nordkapp, éjféli nap

Magerøya egy sziget Norvégia legeslegészakibb részén, Nordkapp községben, főleg az Északi-fokról nevezetes, amit egy 7 km hosszú, 212 méter mélyen ereszkedő, tenger alatti alagúttal kötöttek össze a szárazfölddel! Mivel itt már keményen a tundra dirigál, még nyáron is előfordulhat jég vagy köd az alagútban. (Jó lesz vigyázni.)

Mindez nem keverendő össze a Nordkinn-fokkal (vagyis Kinnaroddennel), ami "mindössze" az európai kontinens (maga a szárazföld) legészakibb pontja. Alig várom, hogy mindezt láthassam: a fjordokat, a hihetetlen magas hegyeket, a hideg vízeséseket, az égbe vesző tengert, beszívjam az illatát, és a bőrömön érezzem észak csípős szelét... (:

Képek forrása: Tromsø, Nordkapp

 Tegnap előtt már írtam, hogy meglepetést tartogatunk Nektek. Ma fellebben a fátyol és nagyon sok szeretettel szeretnénk Nektek bemutatni a GuKu expedíció két új tagját: Andit és Lucát!

Egy pár napja kaptunk egy levelet Anditól, hogy visziklit vadászik Lucának és így talált rá az oldalunkra. Azt írta, hogy nagyon tetszik neki az túra ötlete és akár még a csatlakozás gondolata is megfordult a fejében. Váltottunk pár levelet - én többször elkeserítettem, hogy valószínűleg saját gyártásban kell megoldanunk a kutya hintót - és megbeszéltünk egy közös kutyasétáltatást a ligetbe. Szombaton délután megejtettük a találkozót, ahol egy nagyon kedves lányt és egy tündéri, igazi egyéniség kutyust ismertünk meg. Sokat beszélgettünk a túráról és a kutyulók is nagyot játszottak. Kiara kifejezetten élvezte a sétát. Egyrészt Luca nagyobb nála, így igazán nagykutyásan lehet vele birkózni, másrészt Luca igazi egyéniség, nem egy anyámasszony katonája és keményen megmondja, ha valami nem tetszik neki. Kiarával szemben ez egy nagyon jó tulajdonság, mert igen szemtelen tud lenni ha hagyják, de ebben az esetben kifejezetten látszott, hogy értékeli Luca határozottságát.

Szóval kiegészült a csapat és talán így teljesebb is. Mi nagyon örülünk Andiéknak és alig várjuk az első közös bemelegítő túrát.

Andiról kicsit bővebben olvashattok itt, Luca pedig itt mutatkozik be nektek.

Nekem meg nincs más dolgom, mint újra összeszámolni a majdan guruló kerekek, egyedek, ebek és trappoló tappancsok számát és kijavítani az adatokat mindenhol az oldalon, illetve felkészülni arra, hogy négy nővel fogom körbeutazni Európát! :D

 Norvégia az egyike azoknak a helyeknek, amire már gyerekkorom óta kíváncsi voltam, főleg a vikingek és az ott található természeti szépségek miatt. Az már csak ráadás, hogy az egyik kedvenc festőm, Edvard Munch is ott született. (Másik híres, és általam is kedvelt művészük Henrik Ibsen, de sokaknak ismerős lehet a norvég származású Roald Dahl neve is. Az előbbi úr többek között A vadkacsát írta, az utóbbi pedig a Charlie és a csokigyár című regényt, amiből nem olyan régen film is készült.) 

Edvard Munch: Holdfény

A fővárosból, Oslóból indul a második szakaszunk, ahol rögtön meg kellene nézni a Városházát, a Munch Múzeumot, a Királyi Kastélyt (Slottet), de egy szép kikötőbe vagy hajómúzeumba is jó volna eljutni. Minderre sajnos elég kevés az esély, mert Norvégia az egyik legdrágább ország a világon, ebből eredően így is rengeteget fogunk költeni élelemre és szállásra, efféle extra kiadásokba pedig nem verhetjük magunkat. (Azért én biztos vagyok benne, hogy találok elegendő látnivalót az utcákon is.) (: 

Oslo, kikötő

A második nagyobb állomásunk Kristiansand. (Azt egyébként tudtátok, hogy Oslo neve Christiania, majd Kristiania is volt a XVII. századtól, és csak 1925-ben változtatták vissza a ma ismertre?) Kristiansand városát az Otra folyó szeli ketté. Ez az ország legdélibb megyeszékhelye, régi piacváros, amelynek az volt a feladata, hogy a gazdaságot, a kereskedelmet próbálja fellendíteni. Feltétlenül szeretném megnézni a központját, a Kvadraturent, (aminek neve az utcák négyszögletes elhelyezkedésére utal).

Tovább haladva Stavanger városába érünk majd. A település a kontinensen és több szigeten fekszik, így biztosra veszem, hogy az óvárosban található, középkori dómon, a Valberg tornyon, és a Kjeragon (két sziklafal közé szorult hatalmas kődarab 1000 méterre a Lysefjord felett) kívül is lesz elég látnivaló.

Bryggen, A Rakpart

A következő várost, Bergent úgy emlegetik, mint a fjordok kapuját. Bryggen, a Hanza-kereskedőházak sora a kikötő keleti partján található, 1979 óta a Világörökség része. Itt szeretnék halas szendvicset enni, és közben a kék tengert bámulni.

Folyt. köv.

Képek forrása: Munch: Moonlight, Bryggen

Ma kaptunk egy levelet. A levelet egy olyan valaki írta, akivel szombaton találkoztunk és egy kutyasétáltatás keretében sokat beszélgettünk a tervünkről.

Szóval egy-két napon belül minden kiderül, de aki ügyes, a jelen oldalon elhelyezett jelekből sok mindenre következtethet.