A héten megjött a viszikli. Volt nagy öröm, de az összeállítás után már nem mosolyogtunk annyira. Egyrészt kicsi, másrészt nem arra van kitalálva, amire nekünk kell. Ha elmegyünk vele egy szép napon kirándulni, vagy akár egy hosszú hétvégére túrázni, arra tökéletes. De 30.000 kilométert nem bírna ki, csak ha komoly átalakításokat végeznénk rajta. Annak meg csak akkor van értelme, ha legalább a méret megfelelő lenne a Kiarának. És mivel a mi Kutyulónk nagyobbra nőtt a visziklinél, ezért más megoldás után kell néznünk.

Az interneten fellelhető biciklis kutya utánfutókkal a legnagyobb probléma az, hogy sok cég ugyanazt a - valószínűleg kínai - terméket forgalmazza, csak a belehímzett márkanév a különbség. Egy-két apró változtatás szokott ugyan lenni a felépítményen, de alapvetően ugyanaz mind méretben, mind kinézetben, de például árban már nem. Van olyan cég, aki ugyanazt a modellt, amit mi itthon 30000 forintért vettünk már 60000 kínálja, de meg lehet találni német oldalakon 60 euróért is. Persze vannak profinak tűnő, csoda visziklik, de méretben azok se nagyobbak sokkal, viszont az áruk 100000 forint felett kezdődik.

Marad tehát a saját tervezés, gyártás. Fejben már megvan, hogy milyet szeretnék, már csak méretet kell venni a Kiaráról és le kell rajzolni a terveket. Az biztos, hogy a kutya szállításán kívül szeretnék bizonyos funkciókat adni a visziklinek. Például a sátor szállítását összecsukott állapotban, esetlegesen elázott ruhadarab menet közbeni szárítását, tartalék külsők szállítását stb... A kivitelezést Tóth László ezermester barátomra szeretném bízni és ha elvállalja, akkor biztos lehetek benne, hogy kitart az út végéig a szerkezet.

Egy apró részét nem tudom, hogy fogjuk megoldani a projektnek, ez pedig a felépítményre a ponyva megvarrása. Persze rábízhatnánk valakire a család nőtagjai közül - pl. Anita anyukája zseniálisan varr - de szerintem a felhasználandó anyagokhoz komoly, ipari varrógépre van szükség. Az összes viszikli ponyvája amit néztem egy 600D fedőnevű poliészterből készült. Ez az anyag tartós, UV álló, vízhatlan, direkt ilyen felhasználásra van kitalálva. Mindezen tulajdonágai miatt viszont merev és vastag, egy sima varrógép szerintem zokogva zokog, ha a közelébe viszed, a varrógéptűk pedig saját magukat törik derékba, ha csak az anyag nevét is kiejted. Tehát a ponyva megvarrása még megoldandó feladat és ha esetleg valakinek van a témában jártas ismerőse nagyon megköszönnénk, ha megosztaná velünk mondjuk itt. 

 A tervezett első szakasz első feléről, illetőleg azok látnivalóiról itt olvashattok.

6. Poznan az egyik legszebb lengyel város, a Warta folyó partján fekszik. Itt található a Szent Péter és Pál katedrális, amelynek altemplomában régen élt lengyel királyok nyugszanak. Ezen kívül szeretnék körbekerekezni a reneszánsz piactéren, megcsodálni a gyönyörű épületeket, de az Ostrów Tumskit sem hagynám ki, ami állítólag a legrégebbi városrész. (Egy szigeten fekszik, itt található az ország legelső temploma, a hercegi palota maradványai és egy rotunda nyomai).

A város körül egyébként a Poznani gyűrű nevet viselő kerékpárút kanyarog, szóval látszólag bicajosbarát környék.

7. Berlin, Németország fővárosa, millió látnivalóval, a kint élő barátnőmmel, a párjával, a kutyusaikkal. Biztosra veszem, hogy egy percet sem fogunk unatkozni ott sem. (: A Brandenburgi Kaput mindenképpen le szeretném fotózni, a többi majd alakul a helyszínen.

8. Rostock egy egykori Hanza-város, főleg kikötőiről híres. Itt fogjuk először látni a tengert. (Kicsit pontosabban pedig a Balti-tengert.) Hajókat szeretnék bámulni, világkörüli hajókázásról álmodozni, és halat enni az egyik dokkon. (Na jó, a piacteret sem hagynám ki...) 

9. Viborg már Dániában található, az egyik legősibb város a környéken, a vikingek korában már lakott település volt. Legfontosabb építészeti remeke a XII. században épített székesegyház, amit az 1800-as években teljesen újjá kellett építeni, mert az idők során több tűzvész áldozata lett. Neoromán stílusban épült fel utoljára, ha jól emlékszem.

Palm Beach, Frederikshavn

10. Frederikshavn az első szakaszunk utolsó állomása. Innen kompozunk Norvégiába. A dán városka hat öböllel büszkélkedhet, de izgalmas látnivalónak ígérkezik a Palm Beach is. (100 pálmát ültettek el a tengerparton, gyanítom, főleg a turisták kedvéért.)

A képek forrása: Palm Beach, 

 Foglaljuk össze, mi az amit tudunk!

Ahhoz, hogy az ember kerékpárral bejárja Európát többek között elengedhetetlen, hogy rendelkezzen egy kerékpárral. Eme fontos felszerelés típusának a kiválasztása viszont nem egyszerű feladat.

De nézzük sorjában! Elég sokat fogunk tekerni - legalább 30.000 kilométert - tehát megbízható, kifejezetten strapabíró biciklit kell találni. A modern bicajok közül, a trekking geometriájú gépek felelnek meg egy ilyen hosszú túrához. Mind a helyes testtartás, mind pakolhatóság szempontjából és nem utolsó sorban a tartósságot is figyelembe véve a legjobb választás egy trekking kerékpár. Pl. egy ilyen:

De vannak egyéni szempontok is. Az én esetemben, a derék derekam egy igen fontos szempont. A sportmúltamból adódóan vannak vele problémák, nem tett neki jót a megfázás úszó koromban és a kosárlabda is megviselte a térdemmel egyetemben. Ha a legkényelmesebb túrakerékpárt választom is, lesznek problémák a hátam, derekam nem megtámasztott helyzetéből adódóan. No pont erre találták ki a rekumbens, azaz a fekvőkerékpárokat. Ezekben egy félig ülő, félig fekvő pozícióban teker az ember.

 Tegnap nagyon nem találtam magamat. Most már több hete folyamatosan az utunkkal foglalkozom és tegnap valahogy betelt a pohár. Egyszerűen nem értettem meg, hogyan lehet az, hogy kiküldök leveleket mindenféle embereknek, cégeknek és arra nem veszik a fáradságot, hogy visszaírjanak csak annyit, hogy fapapucs. A dologban az a szép, hogy nem pénzt, terméket vagy bármi mást akarok tőlük kérni, hanem meg szeretnénk majd vásárolni a terméket, amit gyártanak, forgalmaznak és tanácsot kérnék, hogy melyiket ajánlják nekünk. Lehet, hogy én gondolkodom rosszul, de ha engem megkeres valaki, hogy el szeretné nálam költeni a pénzét, akkor igenis válaszolok neki, amilyen hamar tudok, vagy ha esetleg információkat akarok összevadászni a válaszadás előtt, akkor megírom, hogy egy-két nap türelmet kérek és nemsokára jelentkezem.

Megkértem Édesanyámat, hogy fordítson le egy szponzornak szánt levelet németre. Mivel ismerem ;s tudom, hogy aggódik ha kell, ha nem, idáig nem avattam be a tervbe, hogy másfél évre eltűnök és néha az unokáját is elviszem kerekezni a világ végére. Elküldtem a levelet és elkezdtem magamban visszafele számolni, hogy mikor csörög a telefon. Nem sokat tévedtem :). Már megszokta tőlem, hogy mindenféle ökörséget kigondolok és utána meg is valósítom, így nem is érte olyan váratlanul, amikor rájött, hogy a fordítandó levélben a Kiara, az a mi kutyánk. Aztán másnap, mikor visszaküldte a kész anyagot - gondolom éjszaka járt egy kicsit az agya a dolgon - megkérdezte, hogy "Hol fogtok aludni?". És mivel már többen kérdezték ezt tőlünk, gondoltam írok erről is.

 Tegnap megérkezett a csinos, piros-fekete kutya-utánfutónk – nagy volt az öröm körülbelül 10-12 percig, míg össze nem raktuk.

A kicsomagolás

A legelső hivatalos kiadásunkat az ECF által fémjelzett EuroVelo Térkép megvásárlása jelentette, amit még 2008-ban adtak ki, és az egész Európát átszövő, tizenkét útvonalról nyújt némi információt. A Bookline-tól rendeltük meg, egy héten belül megérkezett. Összesen  körülbelül tízszer hajtogattunk szét és össze, már egy kissé szamárfüles, noha még el sem indultunk. A térkép maga elnagyolt, csak a legnagyobb városok és a legeslegfontosabb utak szerepelnek rajta, igazából nem könnyített egy szemernyit sem az útvonal-tervezésünk terhén. Nem állítom, hogy jó vétel volt, de legyeket hajkurászni kiváló lesz, míg el nem rongyolódik a papír.

 A második kötet már sokkal inkább használhatónak tűnt, ezért is vettem le a polcról az egyik Alexandra Könyváruházban. Az Európa Kempingek és üdülőfalvak című kiadvány több, mint 2700 üdülőhelyet taglal a környező 24 országból. Ez azért is szép szám, mert mindössze három olyan állam található a felsorolásban, amin nem haladunk keresztül: Luxemburg, Svédország és Törökország – az összes többi helyen leellenőrizhetjük a kilistázott infók hitelességét. Ráadásul a kötetben hagytak némi helyet a jegyzetelésre, sőt, egész  komoly térképmelléklettel rendelkezik! Ha valamit nem szeretnék itthon felejteni az induláskor, akkor valószínűleg ez a könyv lesz egyik ilyen dolog. (:

Néhány nagyvárosról (Róma, Párizs, Barcelona, Amszterdam és London) már korábban letöltöttünk Lonely Planet e-útikönyvet, de azok a csak a telefonon foglalnak némi helyet, ezért ezek biztosan velünk jönnek majd. Még tervezek beszerezni tucatnyi Lonely Planet Phrasebook-ot, hogy minden országban legalább két szót tudjak a helyiek nyelvén – a "kérem" és a "köszönöm" sokat tud segíteni egy-egy interakción.

A leghosszabb szakasz, több mint 7.700 kilométer! Ezt a részt várom a legjobban. Görögország, Albánia, Montenegró, Bosznia, Horvátország, Szlovénia, Olaszország, Monaco, Franciaország, Gibraltár, Spanyolország, Portugália.

Az Eurovelo 8 hivatalosan Athéntől, a spanyolországi Cádiz városáig tart. (Illetve pontosabban Cipruson van a rajt). Olaszországban a Pó-síkságon halad keresztül, de utunk során itt először nem a hivatalos útvonalon fogunk haladni, hanem Velencénél délnek fordulunk és a partvonal mentén haladva meg sem állunk Szicíliáig. Szicíliát körbejárva vissza a csizmára és a nyugati parton végigtekerve térünk vissza a hivatalos nyomvonalra.

Ennek a módosításnak a legfőbb oka az, hogy el akarjuk kerülni a komoly télben való biciklizést. Egyrészt magunk, de legfőképp a kutya miatt! Hiába a kényelmes viszikli, ha mínuszokban kell benne fagyoskodni.

Tehát a telet a mediterrán régióban töltjük és reménykedünk benne, hogy nem szúr ki velünk az időjárás.

Olaszország után Monaco, majd a francia Riviérán továbbhaladva, Spanyolország, Gibraltár, Cádiz majd Portugáliában Európa legnyugatibb pontja Sagres.

Az Eurovelo 8, a "Mediterrán Út" eredetileg a Ciprusi szakasszal együtt 5.888 kilométer. A miáltalunk módosított út kb. 7.700 kilométer. Valamikor október közepe-vége fele indulunk Athénból és 120 nap után, 2013 február vége, március elején érkezünk meg Sagres-ba.

Tegnap találtunk egy megfelelő méretű kutyautánfutót, ezért gyorsan meg is rendeltük a neten, hogy minél előbb megkezdhessük a felkészülést a túránkra. Jövő héttől izgalmas és vidám képekkel, videókkal várunk Benneteket! (:

A németországi Leopet gyártja ezt a szép, piros-fekete színű jószág-transzportáló eszközt, de nem kellett olyan messziről hozatnunk, szerencsére találtunk egy eladó, új darabot a közelben. A saját tömege mindössze 10 kg, viszont 40 kg-ig terhelhető – tehát a mi 26 kg-os kutyulónk alatt sem fog megroggyanni. A belső mérete 73x70x85 cm, a teljes hossza (a bicajjal kompatibilis "nyelével" együtt) 131 centiméter.

A viszikli borulás elleni védelemmel bír, ugyanis ha a kerékpár el is dőlne, az utánfutó állva marad a csatlakozó ügyes kialakítása folytán. Állítólag pofonegyszerű összeszerelni és a biciklihez csatlakoztatni, erről egyelőre nem tudok nyilatkozni, majd csak az első próbakör után.

Alig várom, hogy megérkezzen és elvihessem a kutyulót egy körre. Már azt is kitaláltam, mivel fogom az eleinte félénk és szkeptikus kutyeszt beleültetni a visziklibe: bevetem a jó öreg túrórudis trükköt...

 Egy nagyon hosszú, majdnem 6.000 kilométeres út következik. Ez a második leghosszabb szakasz, és őszintén megmondom, ezt várom majdnem a legjobban! ( A következő a titkos favoritom, ezért van ez csak az ezüstérmes helyen. Ja! És mert nagyon kevés az út mentén a tenger! :) )

Nem bontottam fel több szakaszra, végig egy útvonalon, az Eurovelo 11-en haladunk majd. Norvégiából, a Nordkappról indulunk, majd Finnország keleti részén haladva érjük el Helsinkit. Itt átkelünk a Balti-tengeren, megérkezünk Tallinba, Észtországba.

A Guruló Kutyuló nem más, mint a mi örök bohóc kutyánk, Kiara. Fajtája szerint ő egy német boxer, szuka, jelenleg három és háromnegyed éves. Hagyományos, sárga színű a bundája, egy kis, elegáns, fehér mellénykével. A pofiján fekete maszk található, amitől igazán kifejező vonásai lesznek. A farka ugyan picurka, de nagyon tudja csóválni, körülbelül deréktól kezdve. (: A fülei kutya-kisasszonyosan lógnak, futás közben vidáman lifegnek, repülnek a feje körül.

A Guruló Kutyuló, mint szókapcsolat sokat elárul a kutyesz részvételéről, már ami az Európa-túránkat illeti. Gurul, tehát nem fut. Nem vagyunk olyan őrültek és állatkínzók, hogy körbefuttassuk a szeretett kutyánkat az egész kontinensen, ezért félreértés ne essék, amiért magunkkal visszünk; nem fogjuk összeesésig hajszolni szegényt. Pontosan tudjuk, hogy a boxer fajtát rövid távú futásra találták ki, remek őrző-védő munkakutya, de nem bírja sem a túl meleget, sem a túl hideget, így egy hosszabb futás tökéletesen ki tudja meríteni. Megjegyezném, ha nem boxerből volna, akkor sem futtatnánk le vele ezt az irdatlan távot. (: (Kora reggelente szoktunk kocogni a Városligetben, ezért pontosan tudom, hogy Kiara három km után menetrend szerint, lihegve kidől és óhatatlanul az ivókút felé terel, mert szomjas.)

Egy laza 8 és fél órás kompolást követően érkezünk meg Oslóba. Innen az EV 12 úton indulunk meg a partvonal mentén. Kristiansand-ot, Stavanger-t érintve érkezünk meg Bergenbe.

Az Eurovelo 12 az Északi-tenger partvidékén halad. Norvégia, Svédország, Dánia, Németország, Hollandia, Belgium, Anglia és Skócia tengerpartján tekerhetünk. Az túra hivatalosan Norvégiából, Bergen városából indul és itt is ér véget 5.932 kilométer után, de természetesen bárhol el lehet kezdeni.

Napok óta azon gondolkodom, hogy mi lesz velem, ha elindultunk a túrára? Mármint mi lesz velem és a kerékpárommal? Kialakítunk egy kellemes, élhető szimbiózist, amelyben mindketten gondtalanul élvezhetjük az utazást, vagy nem a megfelelő bicikli mellett döntök, és emiatt nyomorúságos másfél év elé nézek?

Annak már utánanéztem, hogy a megszokott mountain bike-om helyett trekking kétkerekűt kell majd választanom, ami már első ránézésre is különbözik a háztáji bicómtól. A túrabicikli magas vázzal rendelkezik, kényelmes és praktikus a kialakítása, nehéz csomagokat is lehet cipelni vele (természetesen megfelelő számú csomagtartón).

A trekking kerékpár elsősorban országútra vagy szilárd talajra lett kitalálva, amelynek az emelkedők, dombok, hegyek sem okoznak gondot. Kényelmi funkciót szolgál a hajlított kormány, az állítható kormányfej és a rugós nyeregcső is. A hosszabb-rövidebb kirándulások, túrák mellett mindennapi kerékpározásra, városi használatra is alkalmas.

Már böngészem a különböző gyártók honlapjait, de egyelőre leragadtam a technikai adatoknál. ("Mi a fene az az agyváltó?")

Néha elmélázom, én, a kis csak-azért-is-bebizonyítom-hogy-képes-vagyok-rá típus, hogyan fogok egy defektes kereket megfoltozni vagy kicserélni a norvég hegyekben, amikor valami vadállat szeretne elfogyasztani ebédre… (: Biztos tanulságos kaland lesz.

Egyre inkább körvonalazódik a pontos útvonal. A Merre menjünk posztban leírtam a félelmeimet az első tervünkről, így mindenféle szempontot figyelembe véve született meg a GuKu 1.5 útvonalterv.

Az elkövetkező napokban részletesen leírom az út tervezett szakaszait kilométerekkel és körülbelüli dátumokkal, hogy ha esetleg csatlakozni szeretne valaki, jó előre tudjon tervezni.

Először az Eurovelo-ról.

Az Eurovelo egy az Európai Kerékpáros Szövetség, az ECF által életre hívott kezdeményezés, mely az Európai Unión belüli turisztikai célú kerékpáros infrastruktúra fejlesztését hivatott segíteni és koordinálni. Jelen pillanatban 12 útvonalból áll, ezek hossza összesen több mint 66.000 kilométer és ebből, a már ténylegesen elkészült, kijelölt kerékpárút 45.000 kilométert tesz ki. Az útvonalak kijelölésénél fontos szempont volt, hogy biztonságos, lehetőség szerint a forgalomtól elzárt kerékpárúton haladjon, látnivalók, étkezési és szálláslehetőségek legyenek a nyomvonal közelében és nem utolsó sorban egy átlagos kerékpáros által is teljesíthető legyen a kijelölt út, útszakasz.

Nyomkeresésre fel kedves Olvasók! Nem lesz nehéz dolgotok, mert ha minden igaz és a műholdak is úgy akarják, az első!!! szponzorunk segítségével folyamatosan láthatjátok a térképen, hogy merre járunk. Még nem teljesen tiszta, hogy milyen rendszerességgel frissül az útvonal, de azon vagyunk, hogy minél gyakrabban lássátok a legújabb poziciónkat. Ennek igen örülök, mert így lehet majd küldeni a kedvesebbnél kedvesebb leveleket, hogy biztos miattam megyünk ilyen lassan :), illetve ha valakinek bármilyen kérdése, kérése - pl. nézzünk meg valamit és küldjünk róla fotót stb... - van az egy adott hellyel, várossal kapcsolatban időben el tudja küldeni nekünk.

 Ma utána néztünk, hogy milyen feltételekkel lehet a Kiarát hurcibálni Európában. Meglepően egyszerű, de ugyanakkor piszkosul bonyolult is. A részletek:

1. Az Európai Unió országaiba az Egyesült Királyság, Írország, Svédország, Norvégia, Finnország és Málta kivételével az alábbi feltételeknek kell megfelelni a mi esetünkben:

• Mikrochipes megjelölés (ISO 11784, illetve 11785) vagy tisztán, egyértelműen olvasható tetoválás (2011. július 03. napjáig) 
• egységes európai állatútlevél kiállítása
•  Érvényes veszettség elleni védőoltás, a származási tagország nemzeti szabályozásának megfelelően igazolt érvényességi idő feltüntetésével (hazánkban 3 hónapos, először oltott kölyök esetében 6 hónap, más esetekben 1 év/ 365 nap).

Eddig semmi gond, minden feltételnek megfelelünk. De most jön a fekete leves:

Sok ismerősöm és néha szerintem is agyament dolog :). De ha elvonatkoztatunk a koponyámban található szerv elfolyósodásától, akkor szerintem egy hatalmas kaland, egy fantasztikus útvonalon, elképesztő tájakon, és nem utolsó sorban sportteljesítménynek sem utolsó.

Na, de nézzük kicsit részletesebben. Az alapvető elgondolás az, hogy járjuk körbe úgy Európát, hogy ahol lehet a tengerpartján megyünk, érintjük a legészakibb és a legnyugatibb pontját, a lehető legtöbb országot érintve. Ja! És mindezt biciklivel! Az útvonalról részletesen itt olvashatsz.

Na ennél a pontnál szoktak újfent elgondolkodni az elmém állapotán.

Sziasztok,

azért indítottuk ezt a blogot, hogy bemutassuk az Európát átszelő utunkat, egészen a felkészüléstől kezdve az induláson keresztül a távoli hazaérkezésig.

A bicajos túránk alapvető mozgatórugója, hogy a hétköznapi ember is meg tudja valósítani az álmát, ha hajlandó tenni érte. (:

Indulás 2012 április 15-én, addig futjuk a kötelező köröket a szponzorkeresés, útvonaltervezés és reményteli várakozás Bermuda-háromszögében.