A Guruló Kutyuló nem más, mint a mi örök bohóc kutyánk, Kiara. Fajtája szerint ő egy német boxer, szuka, jelenleg három és háromnegyed éves. Hagyományos, sárga színű a bundája, egy kis, elegáns, fehér mellénykével. A pofiján fekete maszk található, amitől igazán kifejező vonásai lesznek. A farka ugyan picurka, de nagyon tudja csóválni, körülbelül deréktól kezdve. (: A fülei kutya-kisasszonyosan lógnak, futás közben vidáman lifegnek, repülnek a feje körül.

A Guruló Kutyuló, mint szókapcsolat sokat elárul a kutyesz részvételéről, már ami az Európa-túránkat illeti. Gurul, tehát nem fut. Nem vagyunk olyan őrültek és állatkínzók, hogy körbefuttassuk a szeretett kutyánkat az egész kontinensen, ezért félreértés ne essék, amiért magunkkal visszünk; nem fogjuk összeesésig hajszolni szegényt. Pontosan tudjuk, hogy a boxer fajtát rövid távú futásra találták ki, remek őrző-védő munkakutya, de nem bírja sem a túl meleget, sem a túl hideget, így egy hosszabb futás tökéletesen ki tudja meríteni. Megjegyezném, ha nem boxerből volna, akkor sem futtatnánk le vele ezt az irdatlan távot. (: (Kora reggelente szoktunk kocogni a Városligetben, ezért pontosan tudom, hogy Kiara három km után menetrend szerint, lihegve kidől és óhatatlanul az ivókút felé terel, mert szomjas.)

Úgy tervezzük, hogy naponta átlagosan 60-70 km-t tekerünk, míg a Kutyuló gondosan becsatolva ül, fekszik, alszik a visziklijében, amit valamelyikünk húz. Ez a távot körülbelül napi 5-6 óra alatt szándékozunk megtenni (ez könnyebb, sík terepen még kevesebb is lehet), ennyi időt a kutyánk naponta így is, itthon is szokott szunyókálni az ágyában, vagy a díványon, vagy a fotelban; tehát nem lesz számára megerőltető feladat, azt hiszem. (: Természetesen, ha megállunk valahol, a kutyát kicsatoljuk, hogy kiszállhasson a viszikliből, szaladgálhassunk, elvégezhesse a dolgait, szaglászhasson, satöbbi.

A napi kötelező táv letekerése után, ha már megtaláltuk az aznapi szállásunkat, kezdődhet a családi élet, a kulturális program, a blogolás, az ismerkedés, barátkozás a környezettel. Ahol szükséges, ott természetesen az első dolgunk az egyik helyi állatorvos felkeresése. (És mint tudjuk, a Kiarát, kvázi mint egy fontos menedzsert, viszonylag sokat fogja látni orvos az út alatt. :) ) 

Aki találkozott már boxerrel, netán legjobb barátjának nevezhet egyet, az tudja, hogy milyen bújós, pusziosztó, vidám jószágok, akik imádják a gazdájukat, és teljesen kétségbe tudnak esni a gazda hiányától, ezért sem szeretnénk másfél évre eltűnni az életéből. (: Ráadásul ki védene meg minket az őzektől és a nyulaktól, ha nem a Kutyulónk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.