Foglaljuk össze, mi az amit tudunk!

Ahhoz, hogy az ember kerékpárral bejárja Európát többek között elengedhetetlen, hogy rendelkezzen egy kerékpárral. Eme fontos felszerelés típusának a kiválasztása viszont nem egyszerű feladat.

De nézzük sorjában! Elég sokat fogunk tekerni - legalább 30.000 kilométert - tehát megbízható, kifejezetten strapabíró biciklit kell találni. A modern bicajok közül, a trekking geometriájú gépek felelnek meg egy ilyen hosszú túrához. Mind a helyes testtartás, mind pakolhatóság szempontjából és nem utolsó sorban a tartósságot is figyelembe véve a legjobb választás egy trekking kerékpár. Pl. egy ilyen:

De vannak egyéni szempontok is. Az én esetemben, a derék derekam egy igen fontos szempont. A sportmúltamból adódóan vannak vele problémák, nem tett neki jót a megfázás úszó koromban és a kosárlabda is megviselte a térdemmel egyetemben. Ha a legkényelmesebb túrakerékpárt választom is, lesznek problémák a hátam, derekam nem megtámasztott helyzetéből adódóan. No pont erre találták ki a rekumbens, azaz a fekvőkerékpárokat. Ezekben egy félig ülő, félig fekvő pozícióban teker az ember.

De ezekkel is van egy kis gond. Mégpedig az, hogy emelkedőn felfele nem tud az ember kiállni a nyeregből és a gravitáció hathatós segítségével, a saját testsúlyát is kihasználva nagyobb erőt kifejteni. Ellenben az alacsony üléspozíció miatt kisebb a légellenállás, aminek az előnyei a sík, leejtős terepen mutatkoznak meg igazán. 

Tehát a rekumbens, avagy a "reku" nekem igen előnyös választás lenne, ha nem kellene figyelembe venni, hogy kutya is jön egy utánfutóban, viszonylag sok csomagot kell vinni, folyamatosan szeretnénk videózni menet közben is és néha az emelkedők miatt például, Görögországban előfordulhat, hogy már csak tolva lehet feljutni a hegytetőre. És csak azért kell tolni, mert nincs meg a sebesség ahhoz, hogy az ember egyensúlyban maradjon.

És most következik a megoldás! Íme:

A fent látható gépezet szintén egy rekumbens, csak épp három kereke van. Szakszóval a Delta felépítésű rekukhoz tartozik, a márkáját tekintve egy Hase Kettwiesel Allround. Mivel három kereke van, ezért nem gond a lassú menetből eredő egyensúly probléma és nagyon jól pakolható. Mivel lassan is lehet vele haladni és közben nem kell fognia kormányt, így lehetőség van menet közben is - természetesen fokozott figyelemmel és forgalommentes szakaszon - videó felvételeket készíteni. A három keréknek természetesen nagyobb a gördülési ellenállása, tehát nehezebb tekerni, de minden negatív és pozitív tulajdonságot figyelembe véve a legjobb választás. Egy apró dolog van, csak ami a meggondolás tárgyává teszi, hogy a Nyúl mellet döntsön az ember - a Hase németül nyulat jelent - az az ára. Mert hogy az nem semmi. Az alacsony szériájú gyártásnak ez az egyik nagy hátránya sajnos. De azért találták ki az internetet, hogy a lapos pénztárcájú túrázó is találjon magának használt háromkerekűt. Szerencsére folyamatosan hirdetnek főleg német oldalak jó állapotú, megfizethető triciklit és remélem, hogy sikerül majd a legjobbat megtalálni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.