Ha jól emlékszem, valahol Bergen városánál tartottunk legutóbb, így talán Florø következik a felsorolásban. Erről a településről annyit kell tudni, hogy az ország legnyugatibb városa, a heringhalászatból él, és gyönyörű vidéken fekszik.

A következő épített érdekesség (kb. 250 km-es ugrást követően) Mo i Rana, ahol gyakorlatilag majdnem áthalad az Északi-sarkkör! Ez a város is a tengerből él, egy hatalmas kikötője (és annak négy nagy rakpartja van), de építettek repülőteret és vasúti pályaudvart is.

Bodø-tól északra található Harstad, amely környéke már a kőkorban is lakott volt. A település Norvégia legnagyobb szigetén fekszik, a Hinnøyán. Városként először a XIX. században hivatkoztak rá, a hivatalos rangot azonban 1904-ben kapta meg. Június végén Harstad ad otthon az Észak-Norvégiai Fesztiválnak, amin mindenféle művészek, hivatásosok és amatőrök is részt vesznek. Ha van egy csepp szerencsénk, talán pont jókor járunk arra. (:

Tromsø, Katedrális

Tromsø az Északi-sarkkör felett fekszik kb. 400 km-rel, és itt már találkozunk az éjféli nap jelenségével, ami májustól július végéig ragyog az északi horizont felett. (Ennek ellentéte a november végétől január közepéig tartó sarki éjszaka, ahol a nap ugyan nem emelkedik a látóhatár fölé, de megközelíti azt, így a dél körüli időszakban a 'hajnalkony' látványában lehet gyönyörködni.) A sarki fények kora ősszel tekinthetők meg, de mi akkor már messze járunk, így lemaradunk róluk sajnos. Tromsø vidékét egyébként a jégkor óta lakják, és itt található Norvégia egyetlen fából épített katedrálisa, amit 1861-ben építettek.

Hammerfest a világ egyik legészakibb városa, de szerencsére(?) még nem az örök hó és az örök fagy birodalmában található. A környéken sok, kőkori temetkezési helyet fedeztek fel, és amúgy Észak-Európában Hammerfest volt az első település, ahol 1890-ben kiépítették az elektromos közvilágítást. Az évi középhőmérséklet átlagosan 2 °C fok körül alakul. (Biztosan nem lesz melegünk arrafelé...)

Nordkapp, éjféli nap

Magerøya egy sziget Norvégia legeslegészakibb részén, Nordkapp községben, főleg az Északi-fokról nevezetes, amit egy 7 km hosszú, 212 méter mélyen ereszkedő, tenger alatti alagúttal kötöttek össze a szárazfölddel! Mivel itt már keményen a tundra dirigál, még nyáron is előfordulhat jég vagy köd az alagútban. (Jó lesz vigyázni.)

Mindez nem keverendő össze a Nordkinn-fokkal (vagyis Kinnaroddennel), ami "mindössze" az európai kontinens (maga a szárazföld) legészakibb pontja. Alig várom, hogy mindezt láthassam: a fjordokat, a hihetetlen magas hegyeket, a hideg vízeséseket, az égbe vesző tengert, beszívjam az illatát, és a bőrömön érezzem észak csípős szelét... (:

Képek forrása: Tromsø, Nordkapp

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.