Napok óta azon gondolkodom, hogy mi lesz velem, ha elindultunk a túrára? Mármint mi lesz velem és a kerékpárommal? Kialakítunk egy kellemes, élhető szimbiózist, amelyben mindketten gondtalanul élvezhetjük az utazást, vagy nem a megfelelő bicikli mellett döntök, és emiatt nyomorúságos másfél év elé nézek?

Annak már utánanéztem, hogy a megszokott mountain bike-om helyett trekking kétkerekűt kell majd választanom, ami már első ránézésre is különbözik a háztáji bicómtól. A túrabicikli magas vázzal rendelkezik, kényelmes és praktikus a kialakítása, nehéz csomagokat is lehet cipelni vele (természetesen megfelelő számú csomagtartón).

A trekking kerékpár elsősorban országútra vagy szilárd talajra lett kitalálva, amelynek az emelkedők, dombok, hegyek sem okoznak gondot. Kényelmi funkciót szolgál a hajlított kormány, az állítható kormányfej és a rugós nyeregcső is. A hosszabb-rövidebb kirándulások, túrák mellett mindennapi kerékpározásra, városi használatra is alkalmas.

Már böngészem a különböző gyártók honlapjait, de egyelőre leragadtam a technikai adatoknál. ("Mi a fene az az agyváltó?")

Néha elmélázom, én, a kis csak-azért-is-bebizonyítom-hogy-képes-vagyok-rá típus, hogyan fogok egy defektes kereket megfoltozni vagy kicserélni a norvég hegyekben, amikor valami vadállat szeretne elfogyasztani ebédre… (: Biztos tanulságos kaland lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.